Tegnap beszélgettem a barátnőmmel, akit még egészen pici korom óta ismerek. A hiteleimről meséltem és hogy mennyire elvagyok keseredve miattuk, amikor kibökte, hogy ő soha nem vett fel semmire hitelt. ( az állam a padlót verdeste, mondhatom) Elmesélte, hogy még kisiskolás korában egyszer kölcsönkért az osztálytársától egy kis pénzt a sulibüfére és az anyukája mikor megtudta, akkor elmondta neki, hogy " Soha, semmire nem szabad kölcsön kérni, mert azt vissza kell adni kamatostul. Ő sem vett fel hitelt soha, pedig egyedül neveli a 2 gyereket a tanári fizetéséből és még is megoldja. Neki is meg kell oldania mindig! " És az én jó barátnőm ezt betartotta és hitelek felvétele nélkül oldotta meg az életét.
Engem ez a sztori, azóta sem hagy nyugodni. Ezen múlna, tényleg? Akit a szülei jó tanácsokkal és jó példával engedtek el a nagybetűs életbe, azok most hitelmentesen boldogan élnek amíg meg nem halnak? És valóban mi, adósságban vergődők, azért tartunk ott, ahol, mert a szüleink rossz példáját követjük?
Ha ez igaz, akkor a legfontosabb dolog, hogy a gyerekeinknek mi már a jó példákat tanítsuk meg!
Himer Csillának van a Pénzmesék című könyvsorozata, ami a pénzügyi nevelést segítő mese- és foglalkoztató könyvsorozat. Nagyobb könyváruházban és a Tescoban is láttam már. Itt olvashatsz róla többet: http://penzmesek.hu
És a zsebpénz kérdését is érdeme átgondolni, hogy hány éves kortól mennyi járjon a gyereknek. Hisz ezeken a kis pénzeken keresztül megtanulhatja a beosztást és a takarékoskodást.
Átgondolom, hogy is csináljam és februártól bevezetek valamit nálunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése